Ha felragyog a fergeteg,
S elindul egy gyermeteg,
Vágy,mint égő olajág,
Mint perzselő túlvilág.
Homlok fényén beragyogva,
Csúcsra érve mind ledobja,
Had repüljön míg nem fogja,
S csak vár,vár kezét kulcsolva.
Tónak csúcsán,hegynek ölén,
Boldogságból vígan elél,
Már csak vár,vár,vár,vár.
Görbe útnak keskeny végén,
Faházából halkan regél.
Már csak vár,vár,vár,vár.
Illés Mihály
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.