Egyszer,kétszer,sokszor látom arcodat,
Egyszer,kétszer,sokszor hallom hangodat.
Láttam elsétálni,hova ment tova,
Láttam elsétálni,tőlem távolba.
Halkan mosolygott,tétován jött oda,
Egy papírra írta,mi mindenét nyomta.
Elszállt,de mégis gyorsan jött vissza,
Itt maradt,s nem megy sehova.
Tova nézve,utazni ismeretlen vidékre,
Oda bújni,halkan mindenére.
Felnézni a szeme tengerébe,
Nem kérni semmit cserébe.
Nem hiányolni,hisz már ott van,végre.
Illés Mihály
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.