Midőn a nappal,éjszakává válik,
Mikor már az őz is alig látszik,
Az égen,csillagok fénye játszik,
Néha a szív,csak szikrázik.
Dobban egyet,kettöt,s meg sem áll,
Egyre gyorsabb ütemet jár,
Zakatol mintha a távolba készülne,
Pedig csak szeretne,itt,a lehetetlenbe.
Simógató,lágy levelek,
Sétálva,hozzád érnek.
Kiráz a hideg,s végig fut rajtad,
Hirtelen hűvös lett,s árnyék rajtad.
Mikor már az őz is alig látszik,
Az égen,csillagok fénye játszik,
Néha a szív,csak szikrázik.
Dobban egyet,kettöt,s meg sem áll,
Egyre gyorsabb ütemet jár,
Zakatol mintha a távolba készülne,
Pedig csak szeretne,itt,a lehetetlenbe.
Simógató,lágy levelek,
Sétálva,hozzád érnek.
Kiráz a hideg,s végig fut rajtad,
Hirtelen hűvös lett,s árnyék rajtad.
Illés Mihály
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.