Lassan mennek a percek,de tova szállnak,
Minél messzebb van,annál lassabban járnak.
Múlnak az órák,s telnek a napok,
Mert ő ott,én meg itt vagyok.
Minden mit tettem,mit mondtam valaha,
Jót,s rosszaT,nem kellet volna.
Rég próbálok jó lenni,s megfelelni,
Lehet jobb lenne mind elfeledni.
Néha kicsit,néha nagyon,
Néha elég ha hangját hallom.
Ez van most asszem bennem,
S ez az,min melepödtem.
Meglepödtem,mert sok rosszat kaptam,
S ezért,sokmindent megfogadtam.
Nem lesz senki,nem lesz semmilyen érzés,
Mert azt élni még egyszer,elég nagy szenvedés.
Lehet jó,de lehet h rossz lenne a vége,
Ez az a kétely,mi nagyon nem kéne.
Hazudtak,s sokszor próbáltak rúgni mégegyet,
S bizni nem merek,s talán nem lehet.
Minedenki más,lehet jó,s lehet rossz,
Csak nála,rosszat felhozni,nem tudok.
Azt,hogy ez lesz bennem érzés,felé irányulva,
Csak egyszer mondták volna,biztos nevettem volna.
De sokszor ott van az volna,
Hogy ez lett,meg az lett volna,
Csak az érzés,mi lehet nem kellett volna,
Összekavarta,s lehet neki jobb lett volna.
Pár hónapja,mindez álom lett volna csupán,
Gondolni sem mertem,hogy régi ismerös láttán,
Régi emlékek,s érzések kapcsán,
Elö jön megint,mi sok éve volt tán.
Irok és irok,s csak irok,
Ettöl többet akkor sem tudok.
Értelme nincsen,irni e sorokat,
De irom,irom a gondolatokat.
Érzéseket, s történteket versbe foglalni,
Egyszerünek tünik,s még is nehéz leirni.
Leirni,átélni,s érezni,
Próbálni megfeleni,s elfeledni.
Minél messzebb van,annál lassabban járnak.
Múlnak az órák,s telnek a napok,
Mert ő ott,én meg itt vagyok.
Minden mit tettem,mit mondtam valaha,
Jót,s rosszaT,nem kellet volna.
Rég próbálok jó lenni,s megfelelni,
Lehet jobb lenne mind elfeledni.
Néha kicsit,néha nagyon,
Néha elég ha hangját hallom.
Ez van most asszem bennem,
S ez az,min melepödtem.
Meglepödtem,mert sok rosszat kaptam,
S ezért,sokmindent megfogadtam.
Nem lesz senki,nem lesz semmilyen érzés,
Mert azt élni még egyszer,elég nagy szenvedés.
Lehet jó,de lehet h rossz lenne a vége,
Ez az a kétely,mi nagyon nem kéne.
Hazudtak,s sokszor próbáltak rúgni mégegyet,
S bizni nem merek,s talán nem lehet.
Minedenki más,lehet jó,s lehet rossz,
Csak nála,rosszat felhozni,nem tudok.
Azt,hogy ez lesz bennem érzés,felé irányulva,
Csak egyszer mondták volna,biztos nevettem volna.
De sokszor ott van az volna,
Hogy ez lett,meg az lett volna,
Csak az érzés,mi lehet nem kellett volna,
Összekavarta,s lehet neki jobb lett volna.
Pár hónapja,mindez álom lett volna csupán,
Gondolni sem mertem,hogy régi ismerös láttán,
Régi emlékek,s érzések kapcsán,
Elö jön megint,mi sok éve volt tán.
Irok és irok,s csak irok,
Ettöl többet akkor sem tudok.
Értelme nincsen,irni e sorokat,
De irom,irom a gondolatokat.
Érzéseket, s történteket versbe foglalni,
Egyszerünek tünik,s még is nehéz leirni.
Leirni,átélni,s érezni,
Próbálni megfeleni,s elfeledni.
Illés Mihály
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.