Összedőlt minden,
Darabjaiban hullott alá,
Halkan,csendesen,
Véglegesen.
Nem látni a képet,
Nem érezni a szépet,
Nem fogni a jót,
A kézzelfoghatót,
A mindened,
Aki már nincs veled,
Elszállt a fekete varjú hátán,
Mi kegyetlen látvány.
Nem jön már a szó,
Csend van a sötétben,
A világban már semmi sem jó,
Immár eltévedtem a szélben.
Az út végén csak üresség,
Vár a semmi közepén,
Egy szál tulipán száll szerteszét,
Porrá hullott üresség.
Illés Mihály
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.