Mikor a kép csattan a szekrény polcán,
Mikor minden perc robban szerte szét,
Csak dühöt látsz az élet minden pontján,
Mindent darabokra törnél szét.

Később jön a a perc,lassan ér ide,
Minek egyszer,ölelés a vége.
Minden,mi volt tova száll végre,
S csak szeretnéd elfelejteni,egy életre.

Sok bosszúság,sok félélem,maradj távol innen,
Mert erre szükség nincsen.
Maradjon a szép,mindennapok öröme,
A jó,a vágy,a mi,időről időre.

Ha rád nézek,csak mosolyogj,
Úgy,ha rám nézel,s boldog vagy tőle,
Ha rád nézek mosolyogj,
Én csak néha,elgyengülök tőle.

Hiányzik ha nem tudlak ölelni,
Percről perce,közben picit szorongatni,
Hiányzik ha nem vagy itt,velem,
S pár hisztidtől nem fáj fejem.

Ha rád nézek,csak várom hogy gyere,
Gyere és legyél te,csillogj erősen.
Csak bújj ide,légy a közelemben,
Most,holnap a minden évben jövőre.

Látszik ha szeretsz,kicsit sunyin duzzogva,
Látszik ha szeretlek,hangosan morogva.
Nyugodtan álomra hajtani fejem,csak veled,
Nyugodtan élni az életem,csak veled,
Nyugodtan szeretni,csak téged,
Nyugodtan csókolni,csak téged,
Csak mosolyogj ha szeretsz,
Csak mosolyogj ha szeretlek.

Illés Mihály