Mit hoz a szél,
Hol mindig remél,
Süvít a fény hátán,
Nézve szálló látvány.
Csendesen lobog a tűz,
Gondolat mely robogva űz,
Minden térnek felső alján,
Alsó vérnek felső karján,
Szívnek falán oson talán,
Észnek robog csendes falán.
Földre hullva,szétperegve,
Lágy hamuban hemperegve,
Éget lassan megdermedve,
Gondolatban merengve.
Illés Mihály
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.