Jártam már a hegy felett,
Boldogan,lelkesen.
Jártam már a tó alatt,
Lihegve,vizesen.

Mondtam már,hogy jöjj velem,
Égre nézve szállj velem.
Mondtam már,hogy eressz el,
Hamuvá égve felejts el.

Láttam már a kék eget,
Felhőn vágtam át az eget,
Láttam már a földön jobbat,
De kívánhatnék ennél jobbat?

Hallottam már,szép szavát,
El sem hiszem egy szavát,
Hallottam már,lágy hangját,
Csak hallanám most hangját.

Éreztem,hogy simogat,
Felnéztem s megragadt,
Éreztem,hogy rám potyogat,
S szépen lassan elolvadt.

Jártam már a jég peremén,
Kapaszkodva szélébe,
Jártam már a pokol fenekén,
Forróságnak keblébe.

Illés Mihály